Polcz Alaine, eredeti nevén Márkus Alaine, a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb személyisége volt, főleg a háborús és holocausti emlékiratok terén. Élete során pszichológusként, illetve íróként egyaránt ténykedett, és műveiben saját traumáit, valamint tapasztalatait öntötte formába. A szenvedés, az emberi lélek mélységei és a túlélés témái középpontban állnak írásaiban.

Pécsen született 1922-ben. Fiatalon került kapcsolatba a háború borzalmaival, amikor 1944-ben deportálták Ausztriába. A második világháború alatt munkaszolgálatosként dolgozott, majd a háború után tért vissza Magyarországra. A traumák, amelyeket ebben az időszakban átélt, meghatározták későbbi munkásságát.

Férje, Polcz Antal, maga is kiemelkedő személyisége volt a magyar kultúrának. Hosszú éveken keresztül dolgoztak együtt, és közösen alapítottak egy pszichoterápiás iskolát is.

Polcz Antal munkássága elsősorban a halál témájának mélyreható feldolgozásában, valamint az embert érő traumák, különösen a háborús élmények pszichológiai hatásainak tanulmányozásában rejlik. Szintén 1922-ben született, és tanulmányait az orvostudományban kezdte, de hamar a pszichológia irányába fordult. A második világháború alatt ő is munkaszolgálatosként dolgozott, így ő is személyesen megtapasztalta a háború borzalmait.

A pszichológia mellett a kultúra, a vallás és a filozófia területén is publikált. Az 1980-as években írta talán legismertebb művét, a "Halál-tánc" című könyvet, amelyben a halál kultúrtörténetét vizsgálja. Ebben az alkotásban a középkori haláltáncoktól kezdve, a modern koron keresztül elemzi az ember és a halál viszonyát, a halált körülvevő tabukat és rítusokat.

Polcz Antal munkássága tehát a Magyar pszichoterápia, a kultúrtörténet és a valláspszichológia területén is maradandó értéket képvisel. A modern Magyar pszichoterápia egyik úttörőjeként és az emberi lélek kutatójaként, napjainkban is fontos referenciapontnak számít az érdeklődők számára.

Polcz Alaine híresebb művei

Talán a legismertebb műve az "Asszony a fronton", amely egy nő szemszögéből mutatja be a háborús évek borzalmait. Ebben az önéletrajzi regényben Polcz Alaine őszintén és nyersen beszél saját tapasztalatairól, a női sorsról, a háborúról és a trauma utáni túlélésről. A mű jelentősége nem csak az egyéni sors bemutatásában rejlik, hanem abban is, hogy egy női nézőpontot hoz a háborús irodalomba, amely hagyományosan a férfiak tématerülete.

További műveiben is elmélyül pszichológiai és érzelmi tapasztalataiban, és ezekben az írásokban is sokszor visszatér a háborús traumák témájához.

Polcz Alaine munkássága azért is kiemelkedő, mert a traumák és a szenvedés átélésén túlmutatva az emberi lélek mélységeit és a túlélés lehetőségeit is kutatta. Pszichológusként és íróként egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom megértse és feldolgozza a 20. századi történelem legtragikusabb eseményeit.

Ma már nincs közöttünk, de írásai és tanításai tovább élnek, amelyek az újabb generációk számára is fontos források a múlt megértéséhez és a jövőbe vetett reményhez, és könyvekhez.